Szeretem a krimiket. Én olvasom, az élet meg – időnként – „gyártja” a különféle történeteket, a krimiíró szemével, eseteket.
Hát ez is majdnem egy „eset” lett.
Ismeretségünk a következőképpen kezdődött. Én a megállóban várakoztam, a busz elején, az első ajtónál szerettem volna felszállni. Amikor tízpercnyi várakozást követően megérkezett a jármű, és a sofőr ajtót nyitott, mégsem tudtam elsőként felszállni, mert szinte a semmiből előtűnt egy öregúr – úgy a nyolcvan és a halál között –, és hihetetlen fiatalos lendülettel felugrott előttem a buszra. Diadalittasan elfoglalta az első „másfeles” szélességű, kényelmes ülést, amire általában mindenki pályázik, közéjük sorolva magamat is.
Mérges voltam. Na, nem nagyon, hiszen nem nagy ügy, de mégis. Ő férfi – ha koros is –, én nő vagyok, és az e
