SLEEPING DOLL
„Ebben a városban születtem. Itt jártam óvodába, iskolába. Itt éltem az életemet egészen tizenhét éves koromig, amikor megöltek. Hogy pontosan mi történt, azt csak mi ketten tudjuk: én és a gyilkosom.
Emlékszem, szép tavaszi nap volt, amikor barátnőimmel először megláttuk a két utcazenészt. A fiúk toprongyos ruhája nem volt taszító, éppen hogy megfelelt az akkori divatnak. A testükre feszülő szakadt farmer, az átizzadt pólóból kilátszó izmos karok, a barna bőr csak még vonzóbbá tette őket. Egyikük kis szakállt és bajuszt is viselt. A lányokkal összedobtuk a zsebpénzünk maradékát, és ami apró nálunk volt, azt mind bedobáltuk a földön kiterített gitártokba.
Nevetgéltünk, vihogtunk, mint afféle éretlen kamaszok, én egy kicsit mozogtam is a zene ütemére, amit a fiúk láthatóan
