A DÖNTÉS
Szerette a Füvészkertet. Évtizedek óta rótta kacskaringós sétányait, mely séták szinte már szerves részét képezték az életének.
Nem is csoda. Hiszen míg fiatal korában azzal a célzattal tért be a parkba, hogy a pokrócaikon hasaló, vizsgákra magoló, csinos főiskolás lányokat jól szemügyre vehesse és randevúra hívja, később évekig hivatalból látogatott oda: meghatározni a helyeket, ahová – a városka elismert művészeként – saját szobrainak felállítását javasolta. Az utóbbi húsz évben pedig nem másért ment a zöld árnyas, nyaranta virágban tobzódó sétálóhelyre, minthogy az orvosai által előírt, rendszeres napi sétáinak eleget tegyen.
Ahogy telt az idő, a pokrócokat – észrevétlenül – vasvázas, modern padok, a hosszú szoknyás lányokat pedig miniszoknyába öltözött, de még gyakrabban fa
