Kilométer: 1600Az abortuszklinika egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Egyemeletes, díszvakolatos épület volt frissen festett szegéllyel, és egyáltalán nem rítt ki a környező házakból. Fák árnyékolták a parkolót, precízen megnyírt sövény húzódott az ablakok előtt. Képzeletben egy koszos, leharcolt épületet vetítettem magam elé, vagy talán egy óriás neonfeliratot, ami ezt hirdeti: „Abortusz itt!”, természetesen narancs és vörös lángokkal, amelyek a pokolra asszociálnak. Ha nem ellenőriztem volna annyiszor a címet, akkor arra gondoltam volna, hogy az emberek itt fogkövet szedetnek le.
Pontosan úgy festett, mint minden más épület egészen addig, amíg észre nem vettem az embereket a járdán. Feliratokkal álltak. Tiltakoztak. Miért is nem gondoltam arra, hogy ők is itt lesznek?
VÁ
