Ráébredtem, hogy ő tényleg ezt akarta. Nem is babát, hanem egy egyszerű megoldást. Így nem kellett elölről kezdenie mindent egy idegen városban. Egy olyan helyen, ahol nem ő a focicsapat sztárja, ahol a bulikon idegenek vennék körül, ahol talán már nem ő lenne a kampusz királya. Így nem kellett szembenéznie az egyedülléttel. Hiszen Kevin gyűlölt egyedül lenni.
Hátrébb húzódtam.
– Ne érj hozzám!
– Értem én. Szükséged van egy kis térre – hátralépett.
Nem térre volt szükségem. A gondolataim hirtelen kiüresedtek, együtt az egész univerzummal. Semmi sem maradt, csak légüres tér. Bennem is csak a légüres tér létezett. Ezernyi kilométer állt köztem és a megoldás között, aminek segítségével képes lettem volna folytatni az életemet. Mi a fenét fogok most kezdeni?
Elindultam, miközben az agyam
