Kilométer: 834Összerezzenve ébredtem fel, amint az autó a padkának ütközött, majd visszatért az útra. Valószínűleg elbóbiskoltam a legutóbbi megállónk óta.
– Bocsi – mondta Bailey, és a szemét dörzsölte. – Azt hiszem, egy pillanatra elaludtam. Kávé kéne.
Óvatosan felküzdöttem magam egyenesbe. A nyakam görcsben állt a fura póztól, amiben aludtam. Pislogtam párszor, hogy felfogjam a világot magam körül.
– Nem ittál meg három dobozos kávét az előző megállónál?
– De-de. De nálam ez egy normál pénteki rutin.
Hirtelen elképzeltem magam előtt Bailey rozsdás belső szerveit, majd előkaptam a telefonomat.
– Ötven kilométerre van egy város, ahol éjjel-nappali étterem van.
– Hmm… palacsinta.
– Nem. Szó sincs palacsintáról. Csak kávéról. Elvitelre.
– Igencsak kegyetlen vagy – sóhajtott fel Bai
