2.
Este a csendes Muhar utcában felkerestem Margit nénit. A kétszobás, összkomfortos, verandás családi házhoz nyolcvanöt négyszögöles telek tartozott. Margit néni a virágokat locsolta. Szép és gondozott volt a kert, a dáliák, petúniák, paprikavirágok felfrissültek a víztől, illattal töltötték be a levegőt. Elzárta a vízcsapot, kezét megtörölte kötényébe, fáradt tekintetében mintha fellobbant volna az öröm. Megcsókoltam kezét, arcát, és leültünk a ház előtt a kerti székekre. A kerítés mellett magasra nőtt a fagyal, a szomszédok nem láttak be, nyugodtan beszélgethettünk.
– Vacsoráztál már? – kérdezte, és sovány kezével megigazította fehér haját. – Fejtett bablevest főztem, csipetke is van benne. – Nem utasíthattam vissza. Bementünk a konyhába. Tiszta volt, mint egy patika. Nem csodálkoztam
