9.
Jól aludtam. Az a szerencsém, hogy ha leteszem a fejemet, nyomban elalszom. Fölöslegesen nem gyötröm magamat megoldhatatlan problémákkal. Realista vagyok. Mások nyitják rám az ajtót, tőlük függök. Akkor eszem, amikor adnak, azt csinálom, amit mondanak. Nem segíthetek magamon, másokon sem. Nyugodt vagyok. Bűnt követtem el, megérdemlem a büntetést. És az megnyugtat. Most utazom. Öt évig.
Az utazásnak szigorú szabályai vannak. Ez olyan vonat, amelyik nem siklik ki. Ülök a helyemen, és nézem a tájakat. Nyugodtan. Az ablakon át az emlékeim suhannak el mellettem. Színesek, mint napsütésben és szürkék, mint őszi esőben a földek. Néha leereszkedik a köd. Ilyenkor csak homályos, elmosódott körvonalait látom a tárgyaknak. Elmosódnak az arcok is. És újraélem az életemet, van benne olyan esemény,
