Nem telt el sok idő, és Tamás máris magára hagyta. Próbált egy-egy társaságnál bekapcsolódni a beszélgetésbe, de többnyire a céges ügyeket tárgyalták, nem igazán tudott hozzászólni. Úgyhogy egy idő után kisétált a teraszra egy pohár pezsgővel és az éjszakai Budapest szépségében gyönyörködött. Az elé táruló fénylő város látványa megbabonázta. Imádta a fővárost. A maga hömpölygésével és lüktetésével rabul ejtette. Most viszonylag nyugalmas volt. Innen látta a kivilágított Lánchidat, a fényesen ragyogó Országházat. Gyönyörű volt.
– Nem fog megfázni? – összerezzent, majdnem kiejtette kezéből a poharat. – Bocsásson meg, nem akartam megijeszteni.
– Nem történt semmi, csak kicsit elmerültem a látványban – szedte össze magát a nő.
– Igen, én is – mondta, de nem a terasz elé terülő festői főváro
