Az egyik fotelben ülve nézte, ahogy Mara leszedi a vacsora maradványait, a szennyes edényeket a mosogatógépbe pakolja. Imádta, hogy ez a nő a konyhájában sürgölődik. Titkon remélte, hogy nemsokára többször is része lesz ebben az élményben.
– Kész! – kiáltott fel diadalmasan Mara.
– Gyere ide!
Mara csábosan odabillegett hozzá, és az ölébe ült. Elsimította a férfi egy-két kósza hajszálát az arcából, és forró csókot adott a szájára.
– Tudod, Matteo Sordi, hogy odáig vagyok érted?
– Remélem is! Hoztam neked valamit – a kis asztalról egy dobozkát vett el, és Mara kezébe nyomta.
– Az enyém? Miért kapom?
– Mert szeretlek. Mert megszépíted a napjaimat. Mert szeretsz. Mert gyönyörű vagy. Mert itt vagy velem. És, és… és mert szeretsz.
– Ezt már mondtad – mosolygott. Nagyon meghatotta a férfi
