Csák vette őket észre elsőnek. Alkonyodott, a lovascsapat kelet felől jött a pesti utat elhagyva. Taksonyról jöhetnek, vagy messzebbről? A nap lebukott nyugaton, valahol a pilisi hegyek mögött, de az égről elég fényesség jutott a földre. Az evezős Kund később látta meg őket. Összehúzott szemmel nézte a közeledőket. Hamarjában megszámolta őket, ami nem volt könnyű, mert a lovasok lötyögtek-zötyögtek a nyeregben, állataik innen nézve hol egymás nyomában mentek, hol kisodródtak oldalra. Volt bennük valami, amire Kund nem talált szavakat. Rossz érzés kerítette hatalmába. Valaha ilyenek üldözték őt és az apját. Hát halkan annyit mondott:
– Ezeket ne tartsad a fogadóban. Minél előbb átalmennek a folyón, annál jobb lesz nékünk.
Csák nem értette. Kund eltűnt mellőle – bement a fogadóba, Sugárnak
