De most néha, alig tizenhét évesen Éjente az ablakon doboló esőt figyelem, Szenvedélyét az örök magányban. Talán ilyen lehet halottnak lenni, Hogy végre lehajthasd a fejed, addig menni-menni, Mint valaki elmúlt gyerekkorában, Siratni, amit már jól ismersz, a részed: Üres szíved, hogy csillapíthasd az éhed, S az ablakot verő iszonyt az éjszakában.
CHARLOTTE MEW:Az ünnep
Az óra végén Mariam mindenki rajzát röviden értékelte, Preston Pierce pedig, miután visszavette a szürke fürdőköpenyét, egy kézzel sodort cigarettát szíva üldögélt, és vigyorogva figyelte, ahogy a csupasz testéről készült alkotásokat sorban bemutatják a csoportnak. Robiné különösen érdekelte, ez visszafogott dicséretet kapott Mariamtól is. Miután véget ért a rajzok értékelése, Mariam minden résztvevőnek kel
