– Szerinted a művészetnek ingyenesnek kéne lennie? – érdeklődött Robin.
– S miért ne? – kérdezett vissza Nils, és odanyújtotta a dzsointot. – Kérsz?
– Kösz, nem – felelte Robin. Így is szédelgett kicsit, hogy csak Nils füstjét szívta be. – Na de… – és egy kis kacajjal enyhített a kérdés súlyán – csak nem gondolod, hogy azért ölték meg, mert aggasztotta a szerzői jog?
– Nem épp a szerzői jog miatt… nem, Edie-t azért ölték meg, amivé vált.
– Amivé vált?
– Gyűlölt alakká. Gyűlölt figurát csinált magából… de mégiscsak művész volt.
Nils tovább bámulta a vásznon a homályos, zöld térdelő alakot, akire Edie fejét ragasztotta, aztán folytatta:
– És mi lehet nagyobb elismerése egy művész munkájában rejlő erőnek, mint ha elpusztítják? Szóval ebben az értelemben, tudod, ő diadalt aratott halálá
