– Oké – felelte Robin, gondosan meghökkent és kicsit sértett is lett a hangja.
– Jaj, nem… figyi, bocs. – Pez ismét azonnal visszakozott a hűvös válasz láttán. – Csak… csak én még mindig nem t’om rendesen felfogni. Hogy mi történt.
– Hát, nem meglepő – nyugtatta Robin. – Szörnyűséges dolog!
Pez megint odacsúsztatta a karját Robin háta mögé.
– Mondtam már, hogy kurvára csodálatos vagy?
Robin hagyta, hogy megint az ajkára préselje a száját. Ez gyengédebb csók volt, nem olyan összekoccanó fogakkal, nyelvekkel, nyállal kísért, hosszadalmas dolog, és így is tűnt rendjén, elvégre alig pillanatokkal ezelőtt még egy gyilkosságról beszélgettek. Amikor Pez elengedte, Robin halkan azt mondta neki:
– De talán segítene, ha beszélnél róla.
– Most felajánlkozol terapeutának? – kérdezte Pez, és mél
