És akkor, ott megálltam, Magamtól messze mentem, A tenyeremben láttam Szívem, és megkönnyeztem…
ELIZABETH BARRETT BROWNING:Berta az átjáróban
Robin lába egészen normálisan viselkedett, ahogy átsétált a Sohón, mintha egy átlagos emberi lényt vinne, aki ebbe a fizikai világba tartozik, és egyáltalán nem valami tompa, valóságtól elszakadt érzéssel lenne tele.
Fel is ismerte az érzést. Egyszer már érezte, miután rátalált a volt férje szeretőjének gyémántos fülbevalójára a hálószobájukban. Amíg várt, hogy Matthew hazaérjen, pontosan ezt a fura, testen kívüli érzést tapasztalta meg. Úgy érzékelte a szobát, amelyben épp üldögélt, mintha sok-sok év távlatából látná, tudva, hogy sosem jön ide vissza, és hogy egy nap úgy fog gondolni erre a rövidke időre, mint ami fordulópontot jelentett az
