A cégvezető

Fejezet 2

Egy életre megpecsételted magad az új nővel. Azt hitted, isten lábát fogod meg, holott épp nem. Azt hitted, senki nem tud veled elbánni, mert átlátsz mindenen, mert te mindig egy lépéssel előbbre tartasz, s mire a többiek odaérnek, a te gondolatod már hetedhét határon túl van, megszerezve magának azt, amit meg akart szerezni. Mindegy, milyen politikai erő kerül hatalomra, te mindig megtalálod a magad helyét, mindig kikaparod azt, ami neked és a gazdasági vállalkozásodnak kell, épp azt a gesztenyét. Senki nem akadályozhatja meg a cég folyamatos növekedését, még te sem, nem beszélve a munkatársakról, akiktől úgy és akkor váltál meg, amikor és ahogyan a cég szükségessé tette. Eddig együtt tudtunk menni, mondtad annak, aki a legelejétől melletted volt és az első lépéseknél elengedhetetlen társad volt, ő hozta például azt a befektetőt, aki lehetővé tette, hogy ez a vállalkozás végre elinduljon, mert alaptőke nélkül nem lehet céget építeni. De mit lehet kezdeni azzal, aki kielégítőnek tartja az aktuális helyzetet, és örökösen azt suttogja a füledbe, sőt mások előtt is mondja, hogy ne kockáztassunk, örüljünk annak, amit elértünk, mert ez nem kevés és bőséges megélhetést biztosít, olyat, amiről korábban, amikor egy állami vállalatnál dolgozott, álmodni sem mert volna. De az, amit csinálunk, nem a megélhetésről szól, mondtad, mire ez a kolléga, hát mi másról. Ennek a kollégának az a más, amit nevezhetnénk lényegnek akár, a vállalkozás saját megélhetési igényen túl való növekedése, nem volt érdekes. Az ilyentől meg kell válni, mert az ilyen kolléga olyan, mint az öngyilkos nyakára kötött súly, csak húzza magával az egész céget a pusztulásba, és te arcrezdülés nélkül tudtad mondani, ez még a régi irodában volt, egy bérelt lakás Lágymányoson, hogy akkor ma délután pakolhatsz, de a cégre vonatkozó dokumentáció ugye marad. Amikor ez a munkatárs azzal jön elő, hogy de hát ezt nem teheted, hisz eddig mindig mindent együtt, és utal arra is, hogy család, akkor azt mondod, hogy ezt nem te teszed, neked az a kötelességed, hogy az amúgy közösen indított vállalkozás akaratát véghez vidd. Korábban a beosztásában és a cégben elfoglalt helyében oly biztos munkatárs összetörve ült azon a széken, amely az összepakolás idejére még az övé volt, de holnaptól egy másik munkatárs foglalja majd el. Aztán pár óra múlva leszegett tekintettel kotródott ki az irodából, nem köszönt azoknak, akiket nem sokkal ezelőtt szinte a barátainak hitt, úgy gondolta, ők is benne vannak abban, ami most történik vele.

Összetört.

Otthon elmosogatott. Hogyhogy, kérdezte a felesége. Van időm, mondta, mert már nincs állása, és elmesélte az igazságtalan kirúgás történetét, benne a te könyörtelenségedet, hogy épp az az ember, akivel és akiért. A feleség megsajnálta ezt a férfit, s csak este kérdezett rá, hogy meddig lesz ez így, a korábbi munkatárs meg mondta, hogy még nem tudja, de a végkielégítés elég sokáig kitart. A feleség nem szólt semmit, s mikor a férfi közeledett, alvást színlelt, hisz nagyon fáradt volt, mert neki volt munkája, és a mosogatáson kívül minden egyéb dolgot ő csinált a családban. Szóval alvást ő mindig hitelesen tudott színlelni, s egy kis színlelés után már aludt is. A kirúgott munkatárs pedig álmatlan hevert majdnem reggelig, hogy most akkor merre tovább. Néhány órára elaludt, nem a kirúgásról álmodott, hanem egy autóversenyről, bőgtek a fejében a forma egyes gépek, fáradtan kelt ki az ágyból, árnyéka volt csak a kirúgás előtti önmagának. Ez az árnyék csinálta meg a reggeli kávét és szendvicseket a gyerekeknek. Gyorsan kiürült a lakás, mindenki sietett, csak az árnyék maradt ott egyedül, pizsamában.

Nem, te soha nem tévedsz, mindig tudod, mit kell tenni. Amikor veszélyhelyzet volt, minden hitelezővel meg tudtál állapodni, s amikor valami miatt, épp az utolsóval egyezkedtél, az átütemezést akartad fixálni, mégsem sikerült a megállapodás, kiderült, hogy a teljes cég a legfontosabb ingatlanokkal és eszközökkel már régen egy másik cég tulajdonába került, aminek persze titokban te voltál az alapítója, bár a törvények értelmében a papírokon a te neved nem szerepelhetett. Mire a csődbiztos megérkezett, hogy kivegye azt, ami még kivehető, már csak egy raktárhelyiség volt, néhány ócska bútordarabbal. Hát a többi érték, kérdezte a csődbiztos. Ez maradt, mondtad, ebből látszik, hogy ez a vállalkozás tényleg csődben van. A körmére nézünk ennek a problémának, mondta a csődbiztos, hogy nincs-e itt valami törvénytelenség. De téged nem kell félteni, meg vagy kenve minden hájjal, aztán persze a csődbiztos is meg lett kenve, ha nem is hájjal, hogy ne verje a nyálát, hogy nincs elég bevétele az eljárásból. Mindenki egyszerűen működik, különösképp a csődbiztosok.

Nem, a te agyadon senki nem járhat túl, mert az olyan agy, ezt állítottad magadról, amit korábban már mondtam, hogy olyan agy, ami mindig egy lépéssel előbbre jár. Te olyan vagy a pénzügyek terén, mint egy felfedező, havonta kiáltottad el magad, hogy PÉNZ! Pénz van a láthatáron! És Kolumbusz három hajója, amely háromból legfeljebb kettőnek a nevére emlékszel, vagy csak egyre, amit megénekelt egy diszkózenekar a hetvenes években. A Santa Maria és két, többnyire ismeretlennek tekinthető társa (egyébként a Nináról és a Pintáról van szó) máris megközelítette a partokat. Kiirtottad az indiánokat, mert azok olyan hülyék tényleg, hogy nem is kell célozni, eleve a lövedékek elé vetik magukat és a végén csodálkoznak, hogy egy rezervátumban kötnek ki, ahol az államtól kapott alamizsnán tengődhetnek életük végéig, vagy olyan adósság sújtja őket, frankalapú hitel, amit még az unokáik sem tudnak visszafizetni.

Engem senki nem verhet át, gondoltad, én Kolumbusz vagyok, Cortés, aki megdönti az Azték Birodalmat, Pizarro, aki meghódítja az inkákat, holott olyan hülye vagy, hogy a legócskább hazugságoknak is bedőltél, amikor az új nő, így mondtad később, belepecsételte magát a szívedbe, pedig csak megpecsételt egy életre, miként a vágómarhákat pecsételik meg. Bedőltél, hogy nem fekszik le veled, mert ő nem akar egy házasember szeretője lenni, hogy benne van ilyen morális mérleg, ő nem akar egy másik nő életének elveszejtője lenni, ő is nő, és átérzi, hogy mit érezhet az a nő, akivel így bánik el egy szerető. Ha még fontos az a kapcsolat, akkor maradjon, mert a házasság az mindent felülír, ő nem akar elhagyott gyerekeket és elhagyott feleséget maga mögött. Ki tudna jövőt építeni mások fájdalmára, hát ő biztosan nem, mégiscsak van az emberben egy erkölcsi gát, mondta, mintha bárkinek is az elhagyottak közül az fájna jobban, ha a férfinak szeretője van, és nem az, hogy el lettek hagyva.