ELSŐ RÉSZ
Megbíztak, hogy írjak egy könyvecskét New Hontról. Ne túl hosszút, de mindenképpen érdekfeszítőt.
Valamelyik kora tavaszi napon megjelent egy elegáns úr a Kiadóban, és hosszasan elbeszélgetett az igazgató úrral. Kezdetben feldúltnak látszott, vagy inkább zaklatottnak, mint aki elvesztette az iratait és a pénztárcáját, ráadásul otthagyta a felesége, kirúgták az állásából, s egyetlen támasza, a nagynénikéje, éppen haldoklik. Magyarán: rossz passzban van. Leporolta a havat a kabátjáról, a kalapját néhányszor a lábszárához verte, ugyancsak avégett, hogy a rátapadt hópihéket eltávolítsa a kalap karimájáról. Ezután szelíden, csaknem alázatosan érdeklődött az igazgató úr kiléte felől.
– Az igazgató úr a helyén van – feleltem röviden, s némiképp bizalmatlanul, hiszen honnan tudjam, ki
