18.Donna a székekre bök, jelezve látogatóinak, hogy leülhetnek. A B kihallgatószobában vannak, egy szűk, ablaktalan helyiségben, amelyben padlóhoz csavarozott asztal áll. Joyce egy turista izgatottságával néz körül. Elizabeth viszont mintha otthon érezné magát. Donna a vastag ajtóra pillant, várva, hogy becsukódjon. Amint a helyére pattan, Donna Elizabethre szegezi a tekintetét.
– Maga mióta apáca, Elizabeth?
Elizabeth hevesen bólogat, és magasba emeli az ujját, annak elismeréseként, hogy Donna kérdése nagyon is helyénvaló.
– Donna, a legtöbb modern nőhöz hasonlóan én magam sem szorítkozom egyetlen szerepre, hanem szükségleteim szerint váltogatom, mikor ki vagyok. Mindnyájan kaméleonok vagyunk, nem igaz? – Kabátja belső zsebéből egy noteszt és egy tollat vesz elő, és az asztalra helyezi
