Gréti
Ábrahám Gréti a tokaji családi ház teraszán rendezgette a kovácsoltvas asztalt és a köré pakolt székeket. A nehéz vaslábak fülsértően visítottak a betonon.
A középkorú, bájos arcú, csinosan vékony nő kecsesen mozgott, üdítő mosoly kíséretében sürgött-forgott, hol eltűnt a házban, hol pedig újra a teraszon termett, a kezében két pohárral, majd egy kancsó limonádéval, végül egy kívánatosan formás, szőlőfürtökkel megrakott tállal. Minden mozdulatán látszott, hogy boldog, kiegyensúlyozott nő, aki harmóniában áll a világgal és önmagával.
A férfit várta, akit szeretett.
A férfit, akit hetek óta nem látott, és aki két évvel korábban, a megismerkedésük és a kapcsolatuk kezdete után nem sokkal képes volt fél évre nyomtalanul eltűnni, majd életjelet sem adni magáról. Akkor azt kérte tőle,
