IV.
Dalma
Amikor Dalma magához tért, mindössze annyit észlelt a külvilágból, hogy két férfi homályos alakja mozog körülötte. Sem az arcukat, sem az öltözetüket nem tudta kivenni. Valamit beszéltek, de úgy tetszett, hogy nem hozzá szólnak, csak egymással társalognak.
Talán róla volt szó. Talán másról.
Dalma elméje nagyon lassan akart kitisztulni. Úgy tűnt, hogy ebben a pillanatban képtelen a valóságban megkapaszkodni. Ennek ellenére elméje kitartóan küzdött.
Nem tudta, hol van, és azt sem, hogyan került ide. Arra sem emlékezett, hogy egy találkozóra készült. Most csak zsibbadt minden végtagja, zúgott a feje, a szemgolyója mögött valami megmagyarázhatatlan feszítő nyomást érzett, és az egész teste túl könnyűnek tűnt. Mintha nem is feküdne, hanem lebegne.
Aztán ahogy a figyelmével szint
