– Fáj? – kérdezi a doki és komoran mered az ultrahangképre, amin a hasam látható belülről.
– Öööö… hát csak egy kicsit – suttogom. Valahogy szereznem kell egy telefont, de azonnal. Akkor majd megszöktetnek.
– Oké, hát ez tényleg egy perforált vakbél – ingatja a fejét. A torkomban azonnal gombóc képződik.
– Vakbél?
– Gyulladás – bólogat. – Azonnal visszük a műtőbe. Itt minden perc számít!
– Ne! Hát kell lennie valami más vizsgálatnak, röntgen, vagy CT, vagy fene tudja, mi, a huszonegyedik században, ami megerősíti az ön diagnózisát! Hát csak kell lennie ilyesminek, mielőtt belevágnak az emberbe! Mindenki tudja, hogy az ultrahangon vagy jól látnak valamit, vagy nem! Sőt, az apám tudós, meg állatorvos, és ő mondta, hogy az ultrahang is olyan, amire szakosodni kell, mert ha nem szokta a s
