Az irodavezető gondolatban néha még ennél is tovább ment. Maga a tény, hogy neki és munkatársainak teste van, borzongással és némi undorral töltötte el. Szeretett vadászni, húsevő volt, kedvelte a bőrből készült holmikat, s volt egy kedvenc csontnyelű bicskája is otthon. Ám egyáltalán nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy egy napon az embernél magasabb rendű lények szállnak le a földre, s ezek őrá fognak vadászni, a húsát pácba rakják, majd felszolgálják valamelyik galaktikus étteremben; bőréből aktatáskát készítenek, csontjából pedig angolkürtöt. Az irodavezető úgy tekintett a testére, mint egy időzített bombára.
Az ezredes kiváltképpen azt a módot utálta, ahogyan a test, gyakran a legalkalmatlanabb helyen és időpontban, felhívta a figyelmét szükségleteire. Az egyik értekezleten fogfájá
