– Érdekelne, hogy ez a nő mikor állt át magukhoz – biccentett Barris Rachel Pittre, aki a hotelszoba ablakánál állt, és merengve bámulta Genf épületeit és háztetőit.
– Látni innen az Egységközpontot – nézett hátra.
– Még szép – mondta Fields atya a maga rekedt, morgós hangján. A sarokban ült csíkos fürdőköpenyben és papucsban, egyik kezében csavarhúzó, a másikban egy lámpa; bement a fürdőszobába zuhanyozni, de nem működött a világítás. Két másik férfi, nyilván Gyógyító ült egy kártyaasztalnál, és kötegelt röplapokat böngészett. Barris feltételezte, hogy a Mozgalom propagandaanyaga, amit szét akarnak osztani.
– Vagyis nem csak véletlen? – kérdezte Rachel.
Fields csak mordult egyet, nem válaszolt. A lámpával vacakolt. Aztán felemelte a fejét, és nyersen azt mondta Barrisnek:
– Figyeljen
