4
Márti Tátray Sándoréknál ebédelt. Rosszkedvű volt, bántotta őt nagyon, hogy összezördült Balázzsal, de ahogy múltak a percek, egyre jobban magára talált. Leon kedvessége, figyelmessége, udvariassága egyszerűen lenyűgözte. A salátákat Leon készítette el, úgy, ahogy a franciáknál szokás. Ebéd után Márti segített az asszonynak, leszedték az asztalról az edényeket, s amíg Irma néni megfőzte a feketét, addig Márti elmosogatott.
– Hagyd csak, Mártikám, az edényeket majd elrakom – mondta az asszony, és nem állta meg, hogy oda ne súgja Leonnak, amikor a kávét az asztalra tette: – Látod, Leon, ilyen feleség kéne neked – és fejével a teraszra kilépő Mártira intett.
– Oké, nénikém, beszéljen vele. Kérje meg a kezét a részemre, és ha igent mond, viszem magammal Párizsba.
– Hagyd abba Mártikám! –
