– Most én jövök. Miért kávézó?
– Miért ne?
Ezt a választ emésztettem néhány pillanatig.
– Csak hát annyira más, mint az újságírás.
Finn szemében megvillant valami. Egy teherautó fényszórójának fényében láttam az arckifejezését, ám mielőtt beazonosíthattam volna, el is tűnt.
– Talán éppen ez az oka – felelte. Aztán irigylésre méltó könnyedséggel teljesen más irányba terelte a beszélgetést.
Éveken keresztül úgy gondoltam, Finn az a fajta ember, aki magáról szeret a legjobban beszélni. Ám ez nyilvánvalóan nem így volt, ezért elgondolkodtam, vajon mi mást feltételeztem még helytelenül róla.
Meglepően sűrű forgalomban hajtottunk, és közben Finn telefonjáról szólt a halk zene. A zenei ízlése igen eklektikus volt, a könnyű rocktól és a countrytól egészen a klasszikus, régi fajta jazzig ter
