Több embert is láttam, hogy elszakad a csoportjától, és elindul felénk. Túl későn jöttem rá, hogy a közösen töltött romantikus este reménye gyorsabban illan el, mint a sok ingyen koktél.
Finn egy régi ivócimborája ért oda először hozzánk, és úgy hátba vágta őt, hogy még én is éreztem a rázkódást végig a karomon. Alkoholgőzös leheletével – amit nem volt tanácsos nyílt láng közelében kilehelnie – Tim, Terry vagy bárhogy hívták is, megpróbálta elhívni Finnt, hogy csatlakozzon ahhoz a csoporthoz, amelytől az előbb szakadt el.
– Talán majd később – válaszolta Finn, és némán biztosítva, megszorította az ujjaimat.
– Csak nyugodtan menj és köszönj nekik! – mondtam. – Nem bánom. – Sosem voltam az a típusú lány, aki egy lépést sem tágít egy férfi mellől, és már túl sokat éltem ahhoz, hogy most ke
