FINN
Finn telefonja csörgött, ami képtelenség volt, mivel pontosan tudta, hogy a mobilja teljesen összetört, a darabjai szanaszét hevertek az összeroncsolódott kocsi alján.
– Nem fogod felvenni? – Jobb oldalra kapta a fejét, ahol Gemma ült mellette. Az esküvői ruháját viselte, amit Finn a tudatalattija mélyéről hívott elő. Fogalma sem volt, hasonlít-e egyáltalán ahhoz, amit előző héten a templomban viselt, miközben arra várt, hogy ő megjelenjen.
– A telefonom tönkrement – mondta, a szavak reszelősen törtek fel kiszáradt torkából, mintha nagy nehezen húzták volna elő belőle.
Gemma bólintott, amitől a vékony fátyol fel-le mozgott a fején. Olyan gyönyörű volt, hogy Finn szeme könnybe lábadt. Nem engedhette meg magának, hogy még több testnedvet veszítsen, mégis hagyta, hogy a könnyek szaba
