– Azt hiszem, igen – mondja Charlotte. – Ha minőségi holmikkal vesszük körül magunkat, az befolyásolja a hangulatunkat. Ha a környezetünk szép, kellemesen és biztonságban érezzük magunkat. Boldogabbá tesz bennünket.
Megkérdezem, hogy ő boldog-e.
– Ó, hogyne, tízből kilencet mondanék… Mindig van min javítani.
– Mégis min? – szakad ki belőlem a kérdés.
– Az magánjellegű dolog – feleli. Megijedek, hogy megbántottam a kotnyelességemmel, de azonnal folytatja. – Szeretnék az óceánnál élni, és örülnék, ha a barátom megkérné a kezem. Akkor lenne tíz.
Megköszönöm Charlotte-nak, és elbúcsúzom. Aztán a férjemre nézek, aki épp a bakancsát rángatja fel a lábára képeslapra illő rózsaszín tengeri naplementével a háttérben. Lehet, hogy azzal kellene kezdenem a boldogságprojektemet, hogy annak örülök,
