Viking unokahúga nincs egyedül a lelkesedésével. Az állatboncolások annyira népszerűek Dániában, hogy iskolai szünetben a múzeumokban sokszor napi kettőt kell tartani, akkora az igény. A gyerekek körbeveszik a boncasztalt, a zoológus pedig végig kommentálja, amit csinál: milyen késeket és szikéket használ, mi van bent („egyébként a legtöbb dolog odabent kábé úgy néz ki, mint a virsli” – biztosít Viking).
– És nem buktál ki a látványtól?
Viking elgondolkozik.
– Amennyire emlékszem, a szag nem volt túl kellemes. De a többi poén. És sokat tanulnak belőle a gyerekek. Tudniuk kell, hogy a természet olykor kegyetlen, és tisztában kell lenniük az élettel és a halállal.
– Kilencévesen?
Kilenc– Miért is ne?
Megmondom neki, hogy mi annak idején közel sem szembesültünk ennyire szemléletesen az
