Megkérdezem tőle, mit gondol a dánok boldogságáról mint jelenségről, és azt feleli, ő nagyon boldog:
– Van családom, a gyerekeim jól vannak, elégedett vagyok a pályafutásommal, és nagyon jó munkám van. Azt mondanám, tízből nyolc vagy kilenc.
– Akkor miért nem tíz? – firtatom.
– Ismered Jante törvényét… Nem volna szerény, dánhoz méltó tízet mondani…
dánhoz méltóArra jutok, hogy Dániában felnőni valóban sétagalopp. Hat hónapos korodtól kezdve megvan a ritmusa a napoknak, heteknek, évszakoknak – megünnepelnek minden dán hagyományt. Ahogy a gyerekek nőnek, az iskolák ugyanazt a biztonságos és megbízható keretet nyújtják nekik, amelyben játszhatnak és felfedezhetnek. Megnyugtató, ha egy évtizeden át ugyanazokkal az emberekkel járnak ugyanabba a csoportba, osztályba. Bármilyen bizonytalan is
