Öt órával később egy hatalmas, vakító fénygömb ébreszt, mindössze tíz centire a fejemtől.
– Arghhh!
Még nincs is itt az ébresztés ideje! MIÉRT ILYEN ROHADT ERŐS A FÉNY?
Még nincs is itt az ébresztés ideje! MIÉRT ILYEN ROHADT ERŐS A FÉNY?Legóember persze tovább horkol.
MÉG SOSEM LÁTTAM ILYEN NAPFELKELTÉT! EZ NEVETSÉGES!
MÉG SOSEM LÁTTAM ILYEN NAPFELKELTÉT! EZ NEVETSÉGES!Hunyorogva próbálom megtalálni a gombot, amivel kikapcsolhatom azt a vackot, de az áramvonalas, ergonomikus dizájnnak hála képtelenség megkülönböztetni az egyik apró dudort a másiktól. Összevissza nyomogatok mindent, így véletlenül bekapcsolom a „természet hangjait”.
– Mi történt…? Madárcsicsergést hallok? – Most már Legóember is ébren van, és a kezével próbálja védeni a szemét a ragyogástól. Kezdi felemelni a hangját
