AMY
A pincérre pillantok, lusta, könnyed mosolyra görbül a szám.
– Kérek még egy Manhattant.
– Jóságos ég! – nyög fel Suzanne színpadiasan, a halántékát dörzsölve. Fényes, göndör fekete fürtjei fellibbennek a mozdulattól. – Nem is értem, hogy csinálod. Ha ilyenkor innék, itt helyben elaludnék.
Sóvár pillantást vetek a koktélvillájára, és elképzelem, hogy beleállítom a szemgolyójába. A szavaimmal ugyanez a hatás a célom.
– Hogy halad a könyved?
Összerezzen, és lepleznem kell a mosolyomat. Elkezd locsogni a kreativitás szabad folyásáról meg a kút újratöltéséről, én pedig elképzelem a bájos pofikáját egy tátongó lyukkal a szemgolyója helyén, mögötte a sötét űrt, ahol az agynak kéne lennie.
– Óriási rajongód vagyok! – áradozik Erika Ferrari.
Viccel velem? Igyekeznem kellett, hogy kapcs
