WITTE
Az ifjabbik Mrs. Armand mellett várok, mígnem üres, kábult arckifejezéssel belép a liftbe. Eszeveszetten kotorászik a táskájában, amikor becsukódik az ajtó, rám sem néz, el sem búcsúzik tőlem.
Biccentek a bejárat mellett álló két őrnek, amikor elmegyek mellettük, és hangtalanul becsukom az ajtót. Miután magamra maradtam, el kell ismernem, hogy mélyen megrázott az imént látott jelenet.
Nem tudom összeegyeztetni magamban azt a nőt, aki elmenekült Mr. Black elől a belváros szívében azzal a feleséggel, aki olyan odaadással csimpaszkodott bele a hálószobában. A reakciók annyira döbbenetesen eltérőek, hogy az már a logikának is ellentmond.
Félretéve a nyugtalanságomat visszasétálok a hosszú, tükrös folyosón Mrs. Black hálószobája felé. A munkaadóm most a legtávolabbi, legsötétebb sarok
