Huszonhatodik fejezetPárizs
1940. ősz
Azon az estén Spatz telefonál a hotel recepciójára néhány koktélért – egy martinit kér magának, és egy sidecart Cocónak. Aztán eltűnik a hálószobában, hogy átöltözzön. Coco az ablak melletti székében ül, összeszorítja a száját. Már színesednek a szeptemberi falevelek. Egy nap telt el a Canaris admirálissal történt találkozás óta. Azt gondolta, hogy ilyenkor már a madridi útra csomagol majd. De Spatz azt mondja, hogy ezek a dolgok időbe telnek. Az időzítés nem az ő kezükben van. Cocónak várnia kell. Spatz úgy viselkedik, mintha ez egy ugyanolyan este lenne, mint azelőtt, mintha semmi sem változott volna.
Amikor megszólal a csengő, Coco mozdulatlanul ül tovább. Spatz kinyitja az ajtót, és elveszi a pincértől az italokat, majd az asztalhoz viszi őket.
