Harmincnegyedik fejezetPárizs
1940. ősz
Párizsba érkeznek, az amerikai kórházba tartanak Neuillybe. Coco lassanként feléled az ide-oda kanyargó taxiút közben. A gondolat, hogy hamarosan láthatja Andrét, még az át nem aludt éjszaka után is visszaadja az erejét. Úgy érezte, André mindig is egyfajta hűvös távolságtartással kezelte őt. De most majd vigyázni fog rá – kimutatja neki a szeretetét. Elképzeli a mosolyt, amely megjelenik majd André arcán, amikor meglátja őt.
A kórháznál Coco felmasírozik a lépcsőkön, Louis de Vaufreland a nyomában lépked. A tágas előcsarnokban az íróasztal mögött egy ápolónő ül fehér egyenruhában. A nő kezébe veszi szemüvegét, felteszi, ahogy Coco közeledik felé.
– André Palasse – mormogja, az oldalakat lapozza. Végigböngészi a listát. – Nem fogadhat látogatókat
