Harminchatodik fejezetPárizs
1941. tavasz
Coco fel-alá sétál Kurt Blanke irodájában, az Hôtel Majesticben, a Reich párizsi adminisztratív központjában.
– Beadtam a vádiratot, haladjunk hát az üggyel. Pierre Wertheimer és a fivére, Paul Amerikában vannak, én pedig itt vagyok. Az ön törvényei szerint…
– Az önéi is, mademoiselle.
– …ennek egyszerűnek kellene lennie. A Wertheimerek nem lehetnek ingatlanok tulajdonosai ebben az országban, vagy bárhol másutt Európában, ha már itt tartunk. A Société Mademoiselle parfümjei az enyémek. Én alkottam őket, az én nevemet viselik. Én árja vagyok, így logikus, hogy én legyek az, aki teljes tulajdonosa a cégnek. Ez Franciaország és Németország érdeke. Az én kötelességem, hogy megmentsem ezt a kincset Franciaországnak. Ez az én jogom.
– Mademoiselle
