Tizenhatodik fejezetPárizs
1940. nyár
A mai estélyt Otto Abetz nagykövet és francia felesége, Susanne tartja. Susanne és Otto rezidenciája a Rue de Lille-en található Hôtel de Beauharnais-ben még mindig a régi szép idők szellemében ragyog – Coco hangulatát ma is feldobja a csillogás, a nevetés és a hihetetlen pletykák. Nagyon kedveli a házigazdát és feleségét, noha Susanne ma este Schiaparelli egyik tervezését viseli, és nem Chanelben pompázik. Ez igazán szerencsétlen fejlemény, mivel Schiapnak, az olasznak nincs stílusa.
Susanne megkérdezi, hogy Coco is elment-e Párizsból, amikor mindenki elmenekült.
– Ó, igen, így volt. – Coco az ujjait rebegteti, miközben válaszol. – És rettenetes volt a száműzetés, drágám. De most – széttárja kezét – itthon vagyok, mintha soha el sem mentem volna.
