Tizenhetedik fejezetRoyallieu
1905
Azonnal elvették tőlem, és én nem tudtam őket ebben megakadályozni. Étienne és Boy egyetértettek a kisbabám jövőjével kapcsolatos döntésekben.
Először csak a szoptatós dajkán vitatkoztunk.
– Nem szoptathatod a gyereket – ragaszkodott hozzá Étienne. – A dajka majd ellátja, itt lakik egy közeli faluban. Lehetetlen, amit kérsz, nem maradhat itt a fiú. Royallieu a te otthonod, addig, amíg úgy döntesz, Coco. De hogyan magyaráznám meg egy gyerek hirtelen felbukkanását? Szóbeszéd tárgya lenne. A feleségemhez is eljutna. – André felé nyúlt, de én szorosan fogtam, és elfordítottam az arcom.
– Majd a szobámban szoptatom. – Oldalt pillantottam Boyra. A szeme csillogott. Vajon könnyek voltak? De ő is a fejét rázta.
Étienne a homlokát ráncolta, keresztbe fonta m
