Negyvennyolcadik fejezetPárizs
1944. ősz
Minette az üzletajtó előtt áll, amikor Coco végre befordul a Rue Cambon sarkán, egysaroknyira a Maisontól. A nap magasan jár, és forrón süt. Coco már rég levette a cipőjét, és hólyagok égetik a talpát, különösen a lábujjait. Ki gondolná, hogy a lábujjak tudnak fájni a legjobban? Nagyon szeretne odakiáltani az utca végén lévő lánynak, hogy segítsen, de a torka ki van száradva, és az izmai sajognak a sok üléstől. Mintha satuban lenne a nyaka. Bárcsak ihatna egy kortyot, akkor tudna kiáltani.
– Mademoiselle! – kiált fel Minette nyugtalanul, és szinte röpül felé. Minette karon fogja Cocót. A hangja nyugtató, ahogy mennek, Coco az eladólányra támaszkodik. De a Maisonnál Coco megáll, a járdán szétszóródott üveget nézi. A betört kirakatra és az üzlet aj
