Varvara
Próbáltam tévét nézni és olvasni, hogy teljen az idő, de a gondolataim folyton másfelé kószálnak. Vlagyimiren agyalok, a zsigereimben érzem, hogy van itt más is a háttérben, nem csak a meddőségünk. Otthon mindent úgy fogadok el, ahogy van, de itt messze, ahol hatványozottan irányul az ember figyelme a hozzá legközelebb állóra, szemet szúrnak a dolgok. A férjem évek óta egyedül utazik, és kezdem gyanítani, hogy ez neki miért is volt így kényelmes. Nem állítom, hogy megcsal, de tűzbe sem tenném érte a kezem. És mi a legrosszabb az egészben? Hogy voltaképpen nem is idegesít fel. Azon gondolkodom, vajon miként viselkednék, ha kiderülne, hogy nőkkel múlatja az időt. Tombolnék? Kiakadnék? Őrjöngenék? Nem hiszem. Talán némán tudomásul venném, és szívfájdalommal ismerem el, hogy az ilyen
