Rongyos szélű felhők takarták el a holdat. Egyik-másik olyan volt, mint egy durva, szabálytalan férfiarc… Vad szél fütyült keresztül-kasul a kert bokrai között és megzörgette a domboldalon álló fehér ház ablakait.
Kempelen Farkas az ablakhoz lépett és homlokát a hideg üvegre szorította. Az ablak visszatükrözte férfias vonásait. Barna haja sötét hullámokban ölelte körül magas és sápadt homlokát. Aki egyszer látta az arcát, aligha felejtette el. Nem mindennapi ember volt, és ez meglátszott a mozdulatain is. Hercegnek is születhetett volna, vagy akár uralkodónak.
Halkan kopogtattak. Kempelen gyorsan az ajtó felé fordult. Magas, karcsú nő állt a küszöbön. Szőke hajához és kék szeméhez jól illett a sötét ruha.
– Jelizaveta – mondta a házigazda és férfias hangja kissé ellágyult. – Mi jót hozt
