Ma elérkeztünk ahhoz a mocsaras pusztasághoz, amiben felismertem Campagnát, és ennek örömére újabb köhögőroham kapott el, amelynek végén még több vért öklendeztem fel. Jóval több vért. Leigh Hunt magánkívül van az aggodalomtól és a frusztrációtól. Miután a vállamat szorítja a roham alatt, és segít a közeli csermelyben benedvesített rongyokkal letörölgetni a ruhámat, azt kérdi:
– Mit tehetek önért?
– Gyűjtsön virágot a réten! – nyögöm ki. – Joseph Severn ezt tette.
Hunt dühösen hátat fordít, mert nem fogja fel, hogy lázas, kimerült állapotom ellenére csak az igazat mondtam.
A kis kordé és a fáradt ló minden addiginál nagyobb zötykölődéssel és nyekergéssel kel át Campagnán. Késő délután lovak csontvázai mellett haladunk el, aztán egy régi fogadó romjait hagyjuk el, utána egy mohával benő
