És mégis, a Shrike pengekarmai között látni egy kisbabát – az most mindegy, mennyire találom csúnyának ezt az újszülöttet – felkavar bennem valamit.
Három lépés a Szfinxben órákkal röpítette előre az időben a Shrike-ot és a gyermeket. Közvetlenül a bejárat mögött az időfolyam felgyorsul. Ha nem teszek valamit másodperceken belül, utána már túl késő lesz – a Shrike e kapu segítségével magával viszi a gyermeket a távoli jövő valamely sötét zugába.
Önkéntelenül olyan képek tolakodnak a fejembe, amelyekben pókok szívják ki áldozataik testnedveit, vagy ásódarazsak rakják le saját petéiket áldozataik megbénított testébe, a tökéletes keltető- és tápanyagforrásba.
A tettek mezejére kell lépnem, de itt sem szilárdulok meg jobban, mint a Magban. A Shrike úgy sétál át rajtam, mintha láthatatlan ho
