Brawne Lamia, Sol és Silenus a völgy szájához sétált. Az alacsony szirtek közti nyeregből a szemük elé tárultak a délnyugat felé alig tíz kilométerre lévő Kantár-hegységig nyúló dűnék és puszta földek. Ha jobbra néztek, két-három kilométerre feltűntek a kihalt Költők Városának törött kupolái, gyenge tornyai és beomlott passzázsai, valamint egy széles hegyhát, amit szép csendben birtokba vett a sivatag.
– Visszamegyek az erődhöz élelmiszerért – jelentette ki Lamia.
– Nem örülnék, ha szétválna a csapat – mondta Sol. – Menjünk együtt!
– Valakinek itt kellene maradnia, hátha az ezredes visszatér – fonta össze a karját Martin Silenus.
– Mielőtt bármelyikünk távozna, előbb fésüljük át az egész völgyet – javasolta Sol. – A Konzul ma reggel nem nagyon ment a Monolitnál messzebb.
– Egyetértek
