– Beletartoznak. – Közelebb hajolt. – Masteen, mi történt a szélvagonon?
A templomos szeme felpattant, de tekintete ködös maradt.
– Szélvagon?
– Ezt nem értem – suttogta Duré atya.
Sol félrevonta.
– Masteen soha nem mesélte el a történetét a zarándokúton – magyarázta. – Az első szélvagonon töltött éjszakán eltűnt. Vért hagyott hátra… rengeteg vért… valamint a csomagjait és a Möbius-kockát. De Masteennek nyoma veszett.
– Mi történt a szélvagonon? – suttogta újra a Konzul. Óvatosan megrázta a templomos vállát, hogy magára irányítsa a figyelmét. – Gondolkozzon, Het Masteen, a Fa Igaz Hangja!
A magas férfi arckifejezése megváltozott, a tekintete ráfókuszált, ázsiai vonásai az ismerős, szigorú ábrázatba rendeződtek.
– Kiengedtem a börtönéből az elementált…
– Az erget – súgta Sol az ért
