Obem köp egyet mögötte.
– Tele van a pöcsöm, Chez, he? Mit szólanál, ha fognánk és felnyitnánk, hogy megeriggyen kicsit a nyelve, he? Aztán magunk megyünk tovább az uszályhoz, ha van hová menni.
Chez megfordul, letörli a szemébe folyt izzadságot, összeráncolja a homlokát, töprengve a Konzulra néz, és azt mondja:
– Hej, azt hiszem, igazad van idő és fejfájdulás spórolásából, egykoma, de azért hagyd a végére beszédképesen, he?
– Hát hogyne – vigyorodik el Obem. Vállára veszi a fegyverét, és előhúzza a zéró pengét.
– NE MOZDULJANAK! – mennydörgi egy hang a magasból. A Konzul térdre veti magát, az ex-ÖVK-s útonállók pedig begyakorlott, gyors mozdulattal lekapják a vállukról a fegyvereket. Szélroham támad, dübörgés hallatszik, ágak csapkodnak és por kavarog felettük. A Konzul még időben fe
