AZ ELHAGYOTT VENDÉGFOGADÓ
A vonat nagy ívben kanyarodott a mélyen fekvő völgykatlanba.
Bowle az ablakhoz hívta a riportert.
– Ma megtudjuk az igazságot. Már látni a régi világítótornyot.
O’Sally kibámult az ablakon. A magas töltésről megpillanthatta a kis halászfalut, a hullámzó tengert és a magányos tornyot, amely látszólag a vízből emelkedett ki. Az öbölben egy halászbárka vesztegelt. Vitorlája denevérszárnyként csapkodott az erős szélben.
A vonat berobogott a kis állomásra, de mindössze két percre állt meg. Bowle és kísérője sietve leszálltak.
– A vendégfogadóba igyekszünk – fordult a felügyelő a toprongyos emberhez, aki a vonat közelében ácsorgott. – Merre menjünk?
– Csak egyenesen – dörmögte a kérdezett. – Nem téveszthetik el az utat. Ha jól kilépnek, tizenöt-húsz perc alatt ot
