Már jó ideje írogatott, aztán, mivel megtehette, csak gondolt egyet, és közreadta, meg is jelentette, amit addig írt.
Eleinte még bízott abban, hogy mások nem csak olvassák az írásait – ott, ahol ingyen is hozzáférnek –, de esetleg meg is vásárolják a könyveit.
Nem tartotta valódi írónak magát, csupán „amatőrnek”, de azért a jobbik fajtából valónak, aki változatos témákat dolgoz fel, és élvezetesen fogalmaz. Szórakoztatni akart az írásaival, meghatni, nevettetni másokat azzal, ami nála is bejött. Az írásait akárhányszor újra tudta olvasni, mindig ugyanazt a hatást váltották ki belőle a rövid kis történetek.
Barátai szolidárisak voltak vele. Akinek csak lehetett, ajánlották az írásait, volt, aki maga is vásárolt az ajándékba kapott kötet mellé. Az interneten, és ahol csak feltűnt az írás
