Hosszú ideig nagyon ragaszkodott hozzá, szinte anyjának tekintette, annyira szerette az öregasszonyt, a nagymamát. Nyomós oka volt rá, hiszen – miután meghaltak a szülei, és árván maradt – ő nevelte, senki más.
Ahogy azonban serdült, a nagyanyja egyre jobban befogta. Ő persze berzenkedett, hogy vele miért végeztet házimunkát, amikor cselédet is tartanak. Mert azt is tartottak, nem is egyet, meg szolgálót, aztán odakünn az „udvarost”, és egy kocsist. A földeken fogadott béreseik serénykedtek, nem túlságos pénzért, de telt rá a hatalmas gazdaság bevételeiből. Az intézőt megspórolta az öregasszony, megözvegyülését követően ő állt a férje helyére, és legalább olyan kemény kézzel irányította a munkát, mint annak idején az ura.
Mindezek ellenére, őt néha jobban megdolgoztatták, mint a cselédek
