A megállóban, az egymást taszigáló, lökdösődő emberek tömegével préselődtek be a metrókocsi belsejébe. Ők, pont velem szemben találtak maguknak helyet, ott szorongtak mindhárman, a kétszemélyes, szűk kis ülésen.
Egy anya a két kislányával – konstatáltam, aztán a pillantásomat levettem róluk, és újra belemerültem a könyvembe. Folytattam az olvasást, de valamiért nem tudtam a fekete betűkben rejtőző szórakoztató tartalomra koncentrálni.
Először nem is értettem az okát, csak amikor többször is nekifutottam ugyanannak a mondatnak, és mégsem fogtam fel az értelmét, akkor emeltem fel a fejem, és néztem a szemközt ülőkre. A látvány megdöbbentett, és azontúl szemérmetlenül fogva tartotta a szememet.
Az asszony arca rémisztő elkeseredést fejezett ki. Tisztán látszott, előzőleg sírhatott, de most
